Honti Lajos :Megjöttem hozzád

Fekete hegyek között
fehéren,
csobogó patak fölött
szerényen
megjöttem íme Hozzád
szegényen,

mert nem hoztam mást csak a
lelkemet
és bajok ellen csak a
kedvemet
s a hideg ellen forró
szívemet.

Úgy jöttem, mint más vándor
bús legény
ki minden vert haragnak
jó edény,
kinek nincs semmi címe, csak szegény. . .

úgy jöttem, mint felhők az
ég alatt,
mint az ősz elől húzódó
madarak
nesztelenül - hátul a
kert alatt. . .

és most itt vagyok Nálad
szegényen
fogadj csak egyszerűen,
szerényen
és add a lelked izzón,
fehéren.

Szers András :Szemedbe merülve

Nagy vihar illatát érzem, ha nézlek,
s barlangok sóhaját hozza a szél,
törtarany bőrödön napszínű fények,
játszanak, ez a nyár rólad mesél.

Rólad mesélnek a fák lent a parton,
Rád emlékeztet minden virág,
bársonyos illaton szállok, ha hallom,
mély-bíbor hangon szíved sóhaját.

Szemedbe merülve érzem a lelked,
vágy ritmusára lüktet felém,
mint dobok az éjben, s hold dalol benned,
végtelen pillanat, végtelen éj...

Magamba szállok és elmerülsz bennem,
színes világodat borítva rám,
elveszünk egymásban, illat és kellem
marad, s a lelkünk csak repül tovább..

Amikor a vállamhoz ért, úgy éreztem, a földkerekség legpuhább, legmelegebb takarója ölel magába. Biztonság, meleg, amibe belefúrod, befészkeled magad, és hónapokon keresztül alszol, majd újjáéledve, sértetlenül felébredsz, és a föld megújul. Érintésében a tavasz varázslata bújt meg.

                                                                              - Laurell Kaye Hamilton

Kovács-Popa Daniela :Olyannak

Olyannak látlak, mint az első estén
derekad árnyától megremeg a szívem,
rádfeledkezésem örök szédületén
szavad igazára teremtetett hitem.

Olyannak írlak, mint az első versben,
mikor esthomály csordult testeden,
tündöklő arcod mennyboltomra festem,
pennám tintájában gyönyörünk lebben.

Olyannak hallak, mint első pillanatban,
akár az ezüst, úgy cseng nevetésed
magamat keresem hiteles szavadban
balzsamos hangod - élő menedékem.

Olyannak hiszlek, mint az első perben
hullámot vet bennem vágyad tengere,
rózsaszínű ködöd beborít egészen
visszhangomat hallom ájult csendedben.

Olyannak érezlek, mint első alkonyatkor
tenyeremen olvad az ezeregy titok,
nyelvemen az ízed most is visszacsókol,
Te, Unhatatlan Kedves, Egyetlen Imádott.

Szabó Éva :Szerelem

- ha szemedben
nappal is látszik
a MÁSIK

Kun Magdolna: Igazgyöngy

Talán kagyló lennék,

benne igazgyöngy,

valahol a tengerben,

mélyen elmerülve.

S mikor napfény játszana

a víz tetején, értem jönne

egy ifjú halász.

Ezüstszínű hálójával

a vízből kiemelne.

Milyen szép is lenne.

Otthonában boldog volnék,

Érte csillognék

időtlen időkig

-örökkön, örökre-

..csak rám nevetsz, egek! s fölszökken a szívem.

Ha fennhangon odaszólsz nások közt nekem:

Jó napot! - s halkan azt mondod hozzá: Szeretlek;

ha végigsímogat sugara szép szemednek:

élek , boldog vagyok ujjongok, lebegek!

Átváltoztat, amint rámsüt tekinteted;

s ahogy rám nézel, úgy tükrözlek vissza nyomban;

és mint szárny-rebbenés hallik erdõn a lombban,

úgy rebben valahány szavamban az öröm,

vígan jövök-megyek; nincs bánat, nincs közöny;

- Victor Hugo